2015. február 15., vasárnap

Hóvirág

Három férfi várakozik a peronon. Kényelmetlenül méregetik egymást, láthatóan mind a hárman az óra alá beszéltek meg randevút.

A sármos, aki talán ötven elmúlt már, de senki nem mondaná meg róla. Megdolgozik a fiatalos külsőért, heti kétszer az edzőteremben, péntekenként meg a fallabda pályán izzad. A természet is szerencsés alkattal áldotta meg, mindig is jóképű volt, az a típus, akinek kimondottan jól áll az őszülő halánték. Nem is  volt soha nehéz dolga a nőkkel, szinte felkínálták neki magukat, ő pedig soha ki nem hagyott egyetlen lehetőséget sem. Most is egy újabb trófeát fog begyűjteni. A lány a virágboltból mindig gyönyörű csokrokat készít az ő éppen aktuális hódításához. Mert talpig úriember, soha nem megy virág nélkül randevúra. De most, hogy a virágboltos lánnyal találkozik, kivételesen a sarki nénikétől vett egy csokor hóvirágot.

A tanár úr ballonkabátban folyton jobbra-balra forgatja a fejét, zavarban van. Nem szeretné, ha valamelyik tanítványa, vagy épp egy szülő meglátná, ahogy itt várakozik. Nehéz dolga van, hiszen sokan ismerik, az évek alatt rengeteg tanítványa volt. Különórákat is ad, kell a pénz. már alig győzik fizetni a lakás és a kocsi részleteit. A felesége is folyton túlórázik, mindig fáradt, nem csoda, ha nincs is kedve soha kimozdulni. Már az idejét sem tudja, mikor voltak valahol kettesben. Idegesen nézelődik, nehogy odalépjen hozzá valaki beszélgetni, mielőtt a lány ideér. Külföldre készül dolgozni, és bár elég jól beszéli a nyelvet, gyakorlásképpen vett tőle néhány nyelvórát. Jövő héten indul, előtte még ígért neki egy találkozót. Kicsit irigyli a lány fiatalságát, valaha ő is kalandnak hitte az életet, világot akart látni, mindent kipróbálni. Ennyi maradt az álmaiból, egy titkos randevú. A néni a sarkon olcsón adta a hóvirágot, így még egy kávéra is meg tudja hívni a lányt.

A szemüveges tudós, aki csak a munkájának él, még egyszer ellenőrzi a telefonját. Kellemetlen lenne, ha az anyja pont most hívná. Hazaszólt, hogy tovább kell maradnia egy értekezlet miatt, de az anyjánál sosem lehet tudni. Jobb, ha kikapcsolja a mobilt. Majd később ráér magyarázkodni, hiszen megígérte, hogy vacsorára hazaér. Talán nem veszi majd észre rajta a füllentést. Nem mesélt neki a lányról, akivel a könyvtárban egymásnak ütköztek és nevetve válogatták a padlóra borult könyveket. Nem mondta el, mennyire meglepődött, mikor a lány igent mondott az ő hebegő-habogó kérdésére, hogy találkozna-e vele? Teljesen elvarázsolta az a lány. Üde volt, friss és illatos, áradt belőle a tavasz. Mint a hóvirág, amit a kezében szorongat. A sarkon vette egy nénikétől.

A szerelvény visítva lassít, majd megáll. Emberek tódulnak ki belőle, mindenki rohan a dolgára, a tömeg lassan eloszlik.
A három férfi egyszerre lép a becsukódó ajtó felé, ahol hirtelen megjelenik egy lány karcsú alakja, amint mosolyogva csókot dob a három kővé dermedt gavallér felé.
A vonat robog tovább, a peronon nem marad más, csak három kókadt hóvirágcsokor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése