Eszter

Fázott és iszonyúan fájt a feje. A távolból gyereksírás szűrődött be. Lassan kinyitotta a szemét, minden homályos és bizonytalan volt. Megpróbált felülni, de így a szédülés erősebb lett és meg kellett kapaszkodnia, nehogy visszazuhanjon a padlóra. Lassan tisztult a kép és a sírás is felerősödött. Hiszen az ő gyereke sír a szomszéd szobában! Az órára nézett, fél egyet mutatott. Szerencsére nem sokáig volt eszméletlen. Felsóhajtott és elindult megetetni a babát.

Imre nem sokkal dél előtt ért haza és óriási balhét csinált amiért még nem készült el az ebéd. Üvöltözött és elmondta Esztert mindennek. Milyen feleség, hogy nem képes ebédet adni az urának?
Pedig ő nagyon igyekezett, de a gyerek nyűgösködött és még a boltba is le kellett menni, mielőtt nekiállhatott a főzésnek. Csendben várta, hogy a férfi kiadja a mérgét, régen rájött már, hogy ez a legjobb taktika. Ha szerencséje volt, így még a verést is elkerülhette. Folyton Imre kezét figyelte, hogy időben tudjon védekezni és legalább a látható sérüléseket elkerülje. Könnyebb volt így, legalább nem kellett magyarázkodni és szégyenkezni. De ma nem volt elég gyors. A súlyos üveg sótartó olyan sebességgel repült felé, hogy épp csak elfordítani tudta a fejét. Pont a halántékának vágódott és ő ájultan terült el a földön.
A férfi valószínűleg azonnal elment otthonról, mert a konyhában minden érintetlen volt. Otthagyta őt eszméletlenül a földön. És mi van ha nem tér magához? Akár meg is halhatott volna. Mi lenne akkor a gyerekkel?

Megállíthatatlanul folytak a könnyei. Siratta önmagát, a félresikerült házasságát, az elveszett álmait. A gyerekkorára gondolt, mennyi szenvedést kellett látnia és megtapasztalnia. Amikor elköltözött abból az átkozott házból megfogadta, hogy az ő gyerekei másképp fognak felnőni. De a múlt árnyai utolérték.
Talán valóban rossz feleség, ahogy Imre állítja. Lehet, hogy engedelmesebbnek kellene lennie. Talán megérdemli a verést, a szidalmakat. De a kislányának boldogabb gyerekkor jár.
Hirtelen nagyon erősnek és elszántnak érezte magát. Összepakolt néhány holmit a babának és a fiókból kivette az irataikat. A fűszeresdoboz alján egy boríték lapult, azt is magához vette. Pár ezer forint volt benne, amit vésztartaléknak rejtett el, és egy cédula, amit nemrég a földszinten lakó nő nyomott a kezébe. Csak annyit mondott, tegye el, hátha egyszer szüksége lesz rá. Gyorsan ránézett a papírra, bár már rég megjegyezte a címet. Bántalmazott nők menedékháza, Liliom u 9.

Az ajtóban még megtorpant egy pillanatra, a szíve a torkában dobogott. Vajon mi vár rá? Ha most elmegy, ide nem jöhet vissza többé. A kicsi békésen aludt a karjában. Magához szorította, aztán határozottan becsukta az ajtót maguk mögött.

Randevú

Ült a ragyogó májusi napsütésben és csodálta a lányt. Valami titokzatos melegség áradt a lényéből, egyszerűen jó volt a közelében lenni. Pedig most is egészen máshol kellett volna lennie. De mikor a lány délelőtt felhívta, hogy találkozzanak, azonnal lemondta a délutáni időpontjait. Az ügyfelei morogtak egy kicsit, aztán választottak egy másik időpontot. Persze ez nem mehet így sokáig, nem teheti kockára a rengeteg munkával megszerzett ügyfélkörét. De pillanatnyilag azt sem bánta volna, ha az összes megrendelőjét elveszíti. Mindennél fontosabb volt számára ez a lány. A könyvtárban találkoztak, ő egy szakkönyvet keresett, a lány pedig anyagot a cikkhez, amin dolgozott. A könyvtáros sokáig szöszmötölt valamivel, ők pedig beszélgetni kezdtek. Hosszú barna haja, karcsú alakja és varázslatos mosolya már az első pillanatban elbűvölte. Találkoztak néhányszor és minden alkalom egészen különleges volt. Mint ez a mai is. A kis hídnál találkoztak, ő egy üveg bort vitt, a lány piknikkosarat tartott a karján. Letelepedtek a füves parton, ezen a részen kevesen járnak ilyenkor. Mégis zavarban érezte magát, ide-oda forgolódott, folyton figyelte nem jön-e valaki. De hamarosan teljesen a lány hatása alá került, megszűnt körülötte a világ, csak ők ketten léteztek. Elsöprő energiák szabadultak fel benne, még sosem érzett ilyet. Nem csak a teste, a lelke is egyesült a lányéval, mégis szabadabb volt mint valaha eddigi életében.
Most csak ült és csodálta a lányt, aki mellette hasalt. A hátára tetovált virágok szinte életre keltek és lágyan ringatóztak. A piknikkosár érintetlenül hevert a fűben.


A történet ez a kép ihlette: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/135-kreativ-iras-kep-alapjan-9