Érzés

Ülök az udvaron, élvezem az őszi napsütést. Hagyom, hogy átjárjon az érzés, ami az utóbbi időben állandó kísérőm lett. Fel-felbukkan, néha teljesen váratlanul, de egyre gyakrabban.
Hallgatom a csendet. Pontosabban a zümmögést, ciripelést, csicsergést, susogást.
Lehunyom a szemem és az elmúlt évek zűrzavarára gondolok. Költözések, bizonytalanság, hazugságok, kétségek. Talán közhely, hogy az idő minden sebet begyógyít, most mégis nagyon távolinak tűnnek a végigsírt éjszakák.
Elmosolyodok, ahogy minden porcikámat átjárja az ismerős melegség.
Részemmé vált az érzés.
Boldog vagyok.