Új kezdet

Gyorsan sötétedett, a lány fázósan felhajtotta a kabátja gallérját. Magas volt, karcsú és csinos. Látszólag tanácstalanul álldogált, mint aki nem tudja eldönteni merre induljon. Tudta azonban, hogy a csípős esti levegő hamarosan döntésre fogja kényszeríteni. Titkon nem is bánta, elege volt már az örökös játszmákból, amikkel hol az egyik, hol a másik oldalnak próbált megfelelni.
Megszólalt a mobil a táskájában, de nem nyúlt érte. Most az egyszer nem hagyja magát befolyásolni. Eljött az ideje, hogy önmagát sorolja az első helyre.
Mintha egy óriási szikladarab hasadt volna le egy hegytetőről. Szinte látta maga előtt, ahogy nagy robajjal a tengerbe csapódik és a hullámok a magasba csapnak, magukkal sodorva a törmeléket, elszáradt gyomot és mindent, ami nem elég erős a felszínen maradáshoz. Nyomukban tisztaság és frissesség maradt.
Olyan felszabadultságot érzett, mint talán utoljára gyerekkorában, amikor apjával felült a hullámvasútra. Száguldottak a semmibe és ő kacagott és sikított, élvezte a nagy kalandot az ölelő férfikezek biztonságában.
Azok a kezek már rég nem ölelhetik, most mégis a vállán érezte az érintésüket. Elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, majd határozottan a megálló felé indult. Felszállt az első érkező buszra, jegyet váltott a végállomásig, de egy pillanatra még visszalépett és a telefont a szemetesbe hajította.